2013-ban részt vettem egy 11 hetes fogyás-átalakulás versenyen, amelyen a 3. helyezett lettem. A verseny végére több kilót, több cm-t és több ruhaméretet fogytam. Sajnos ez az eredmény a múlté.

A kilók és a centik fokozatosan kúsztak vissza rám és mára még egy kevés "kamatot" is magamra szedtem.

Mindezzel tisztában is voltam és meg is fogadtam, hogy változtatni fogok és valamilyen úton-módon életmódot váltok. A fejemben a leendő eredményről és az odavezető útról cikázó képek nagyon megnyerőek és szépek voltak, de valahogy a megvalósítás nem jött ezekkel párhuzamosan.

Tegnap viszont, amikor ráálltam a mérlegre, sokkot kaptam. Ekkor fogtam csak fel igazán, hogy én csak halogatok és fejben eddig nem vettem komolyan, vagy nem is álltam készen a változásra. Jókat fantáziáltam, de közben sírtam, amikor nem vagy csak nehezen jöttek fel rám a nadrágok, rosszul álltak a felsők és úgy éreztem magam, mint egy hurkás cet.

Már a régi tünetek is visszatértek: kedvtelenség, lehangoltság, társaság kerülés, önbizalomhiány stb.

Ez így már nem mehet tovább!

A sokkot követte az elhatározás, hogy bármi történjék is, erőt veszek magamon és megcsinálom. Szembeszállok a zsírpárnákkal, félelmekkel és komplexusokkal és bebizonyítom - magamnak - , hogy nem vagyok gyenge és meg tudom csinálni. Elérem a célom és megvalósítom a képet, amit a fejemben láttam a csinos és magabiztos önmagamról.

Első lépésként, tegnap este, elmentem egy karácsonyi összejövetelre az egyik baráti társaságommal. Mivel elköltöztem 2 megyével távolabb, így ritkábban találkozunk, mint korábban. Elég régen láttak és rettegtem tőle, hogy észre fogják venni, hogy egy disznó lett belőlem.

Ha észre is vették, nem szóltak - én hoztam szóba a nyűgömet, miután egy barátnőm is elpanaszolta, hogy felkúszott rá pár kiló. Összességében nagyon jól éreztem magam, de az érzés, hogy szívem szerint takargatnám magam, hogy nem tudok olyan gyorsan oldódni, hogy csúnya vagyok, azért folyamatosan ott motoszkált a fejemben, a lelkemben.

Egy félelmemmel szembe néztem, az eredmény vegyes, de úgy gondolom a kezdő lépést megtettem és ettől a ponttól kezdve folyamatosan szűröm le a tanulságokat, figyelem magam, a reakcióim, az érzéseim; figyelek másokat is és el fogom érni a célomat: cserebogár leszek. (disznó-cetből :))

Megosztás a facebookon